Az 1545-ben létrehozott, a világ első botanikus kertje Padovában a mai napig csodálatos. Minden évszakban érdemes megnézni a 433(!) éves pálmafát, ami végül Goethe-ről kapta nevét.  Mostanra több, mint 7000 másik növényfaj található a leggyönyörűbb orchideáktól kezdve több száz éves fákig, amit évszázadokon keresztül gyűjtöttek. A padovai botanikus kert 1997 óta része a világörökségi listának.  

UNESCO hivatalos oldala

http://www.ortobotanicopd.it/en/

Az észak-olasz kisvárosok vonzó turisztikai helyek, mivel történelmileg sok látnivaló van, kellemes az időjárás általában, nyáron pedig közel a tenger. Nem beszélve az egymás mellett lévő világörökségekről ;-) Padovával is ez a helyzet. Én kifejezetten kedvelem őket és ezt a környéket. MIndössze 5 órára a letenyei határtól található, nem messze a közkedvelt Jesolotól. Aki pedig Rimini környékére megy, annak pedig érdemes megállni. Mi is hasonlóképpen tettük. Olaszországban az autópályán fizetőkapus rendszer van és elég borsos az autópályadíj. Gorizia (határ) és Padova között 14,3 € az egyszeri díj. További információk ITT, ITT és ITT. Egész Olaszországra díjkalkulátor pedig ITT. 

A főtér mellett lévő parkolóban (Parking P1 - via 35123, Via Lviii Fanteria, 1, 35123 Padova PD, Olaszország) álltunk meg végül, mivel a botanikus hely környékén nem is sikerült parkolóhelyet találnunk. Innen 10 perc sétányira található a botanikai kert. Nem mondhatnám, hogy olcsó volt, de jelen pillanatban ez volt a legjobb döntés. A bejáratnál lévő információs központban megvásárolhatjuk jegyeinket is, előfoglalás nem szükséges. Nyitva: naponta Novembertől márciusig 9.00-17.00 áprilistól-szeptemberig 9.00-19.00 októberben 9.00-18.00. Belépődíj: 10€ a felnőtt. Többi info ITT. A térképen látható a régi és a modern része a kertnek.

Mint ahogy korábban is írtam, a padovai egyetem botanikus kertje a legrégebbi a világon. 1545-ben Hortus Simplicium néven alakult, amint azt a Velencei Köztársaság Szenátusának 1545. június 29-én kiadott eredeti rendelete is dokumentálja. Egy 1568-as térképen látható a kert eredeti, körkörös szerkezete, amely a mai napig ugyanúgy néz ki. Ez egy későbbi kép a kertről.

Az orvostanhallgatók korábban rajzokat használtak a növények megismerésére. Viszont ettől kezdve már az élő növényeket tanulmányozhatták és pontosan azonosíthatták. A Hortusban termesztett növények leginkább gyógyszerek forrását jelentették. A XVI. században a botanikai tudományok új irányt indítottak el: a botanikusok nemcsak gyógyászati tulajdonságaikért, hanem átfogóan kezdték el megismerni, tanulmányozni a meglévő növényeket. A padovai botanikus kert fontos példája ennek az új tudományos változásnak. 

 A korai évek során a Kert (Praefecti) igazgatóit főként a gyógynövények és tulajdonságaik érdekelték. Mivel a gyógynövények értékesek voltak és sokszor helytelenül használták fel őket, ezért meg kellett őket védeni az illetéktelenektől és egy kapukkal ellátott kör alakú falat (Hortus cinctus) építettek, illetve szigorú szabályokat határoztak meg a látogatók számára. A XVI. század végére a kertben termesztett fajok száma több mint ezerre tehető, beleértve a nem gyógyhatású növények fajait is, amit Giacomo Antonio Cortusi (Praefectus 1590-1603) vetett papírra. Valójában a Velencei Köztársaság széles körű terjeszkedésének köszönhetően számos új egzotikus növényt hoztak be a kertbe, ahol először éltek az eredeti élőhelyüktől távol (pl. Syringa vulgaris 1565-ben, Helianthus annuus 1568-ban , Solanum tuberosum és néhány Jasminum faj 1590-ben, Rheum rhaponticum 1612-ben). A kertben található növények száma nagymértékben változott az évszázadok során. A XIX. század folyamán már elérte a 16 ezer példányt is.

Az egyetem és a kertje nagyban hozzájárult a korszerű tudományos tudományok, nevezetesen a botanika, az orvostudomány, az ökológia és a gyógyszerkutatás fejlődéséhez. Ma a kertben termesztett növények száma kb. 6.000 darab.

 A mostani növények közül több is származik a legkorábbi évekből: egy üvegház védi a Chamaerops humiliset, amelyet 1568-ban ültettek és Johann Wolfgang von Goethe-ről neveztek el végül. A német költő 1786-ban megcsodálta, és evolúciós intuícióját a "növények metamorfózisáról szóló esszé" címűt 1790-ben ennek hatására jelentette meg. Az északi kapunál egy speciális, nyolcszögletű üvegházban található, a gyógynövények területén. Különféle szárai 10 méter magasságot is elérnek.

 A bejárattól nem messze lévő 1630-ban ültetett Platanus orientalis lenyűgöző, különös tekintettel az üreges törzsnek, amely valószínűleg a villámcsapás következménye. A növény azonban továbbra is él, habár a fa legbelső része már nem funkcionális, ezért már nem is lenne szükséges.

 Az 1750-ban ültetett ginkgo biloba is található a gyűjteményben. Amúgy érdemes ízlelgetni az életkorát. Ha képes lenne újságot olvasni, akkor már nagykorúan olvashatta volna napilapban a francia forradalmat. Ez a növény kétnemű, mert az eredeti férfi példány törzsére női ágakat is oltottak. Egy hasonló és majdnem ilyen régi példány él a Leiden-i botanikus kertben is. A kúp alakú formája egy villámlás miatt tűnt el.

Ez csak pár érdekesség volt a régi kertből, de legalább olyan érdekes az új épület is a tematizált részeivel.

Ha voltunk Padova világörökségi helyszínén, elmondhatjuk magunkról, hogy voltunk a világ legöregebb botanikai kertjében és azt is, hogy nagy élménnyel gazdagodtunk.

Pár kép Padováról is:

 Egyúttal Szent Antal városát se hagyjuk ki és járjuk körbe, mivel nem túl nagy méretéhez képest látnivalókban igazán gazdag. Nekünk csak útba esett és nem igazán volt idő magára a városra. A későbbiekben rá fogunk szánni több időt is. Több info ITT és ITT található a városról.

Ha tetszett a bejegyzés akkor kövess a facebookon is.