Isztambul árnyékában a török-görög-bolgár hármashatártól nem messze fekvő Edirnében (korábban Drinápoly) található Törökország második legnagyobb és egyben az egyik legszebb mecsetje. A híres török építész, Szinán remekműve 2011 óta része a világörökségi listának.

UNESCO hivatalos oldala - Szelim mecset 

Magyar Wikipédia - Szelim-mecset

https://hu.wikipedia.org/wiki/Mecset

http://www.3dmekanlar.com/en/selimiye-mosque - Török oldal, ahol megnézhető 3D-ben

Angol Wikipedia - Selimiye_Mosque

Magyar Wikipédia - Szinán mester élete

Wikipédia - Edirne város

Elérhetősége tömegközlekedés szempontjából eléggé nehézkes. Nem is találtam és nem is tudok jelen esetben ajánlani ilyen lehetőséget. Autóval Isztambulból olyan 3 órával és 270km-el számolhatunk, míg a bolgár tengerparttól (vegyük az igen közkedvelt Neszebárt alapul) 170km és több mint 2 órás utazással lehet számolni plusz határátlépés. Ha viszont útba esik mindenképpen érdemes megállni. Ennek van egy olyan előnye is, hogy nem igazán közkedvelt az átlag turisták által, így nem kell tülekedni, vagy nagy sorokat kivárni. Ellenben nagyon szép, a török mecsetek egyik remekműve! Törökországban külön HGS matricát kell venni az autópályán utazáshoz, ami kapus rendszerű (külön élmény a megvásárlása :-) . A konzuli szolgálat oldalán minden ehhez való és más egyéb infó: ITT. Illetve az autóklub oldala ITT.

Már a a i.e. VII. században is álltak települések a Meric és a Tunca folyó találkozásánál. A várost a legenda szerint maga Hadriánus császár alapította (kr.u.125-ben kereste fel a várost), amely fontos stratégiai hely és erődítmény volt a későbbiekben. A császár tiszteletére Hadronopolisznak elnevezett városban fegyveripart telepítettek, ahol pajzsokat és más fegyvereket gyártottak a birodalom minden részébe. A későbbi időszakokban bolgárok és a keresztesek is feldúlták. A törökök 1362-ben hódították meg és egészen Konstantinápoly elfoglalásáig (1453) a birodalom fővárosa is volt. Még ebben az évben itt öntötte egy Orbán nevű magyar öntőmester a Bazilika nevű szuperágyút is II.Mehmed megbízásából. 1568-ban pedig itt jött létre a drinápolyi béke I.Miksa magyar király és II.Szelim török szultán között. Ebben az időszakban állítólag 300 mecset volt itt, de valószínűsíthetően erős túlzás. Nagy Szulejmán szultán szeretett a környéken vadászni és csak akkor tért vissza Konstantinápolyba, mikor már nem tudott pihenni a mocsári békák brekegésétől. 1829-ben és 1878-ban az oroszok, 1913-ban pedig a bolgárok foglalták el. 1920 és 1922 között görög kézen volt. Ezután jöttek el a nyugodtabb időszakok. 

Maga a mecset egy teljes komplexum része volt, amelyben helyet kapott az udvar (avlus), iskola, temető, üzletsor, könyvtár és fürdő is. Ezt a komplexumot külliye-nek hívják és a városközpont fölött lévő Kavak Medanyin ad neki helyet (Nyárfák tere). Ez jelenleg Törökország második legnagyobb mecsete. Itt volt egy medresze, ami egy iszlám akadémia, ahol tudományos tanulmányokat is lehetett annak idején folytatni. Ennek a helyén találhatjuk meg a múzeumot is! Először járjuk be a mecsetet körülvevő kertet, parkot, ahol a múzeum is van. Nyitva hétfő kivételével minden nap 9:00-17.00 között (nekünk sikerült a hétfői napot kifogni, de opciónk nem volt így kimaradt, de EZEN az oldalon nagyon sok jó kép van és info). Belépődíj a neten feltüntetve nincs, de szerintem van. A belső kert körül elrendezett gyűjteményben az oszmán vezírek által szaténsátor, Korán-példányok, hímzések, fegyverek, olajbirkozó-mérkőzésekről készült fényképek és festmények is megtalálhatóak.

Lépjünk be az "előtérbe", ahol nagyon szép, bár nem túl díszített kút található és szép árkádsor. Ezen keresztül közelíthető meg a mecset és a kert is.

Közben ismerjük meg magát Szinánt is, a zseniális építészt. Mimar Szinán (1489-1588), a legnagyobb oszmán építész élete folyamán és halála után évszázadokkal is hatott a vallási és világi építészetre. Görög ortodox hitűnek született Kamaranban, majd devsirme-rendszer alapján kiválogatták janicsárképzésre a szultáni iskolákba. Gyorsan emelkedett a ranglétrán, végül a gyalogos zászlóalj parancsnoka lett. Tervezői és építészeti képességei miatt ráirányult Nagy Szulejmán figyelme, aki kinevezte Darüs-sadetnek, "A Boldogság Lakhelye (azaz Konstantinápoly) építészének." A rákövetkezendő 40 évben Szinán teljesen az építészetnek szentelte magát. A vízvezetékektől a kutakig terjedő kisebb munkák mellett részt vett 34 palota, 79 mecset, 33 hamam, 19 síremlék, 55 iskola, 12 karavánszeráj, 16 külliyeler (jótékony intézmény) és 7 medresze tervezésében és megépítésében. Ő az isztambuli Sehzade Camiit tanulóideje művének; az ugyancsak isztambuli Süleymaniyét érett korszaka alkotásának; az edirnei Selimiyét pedig mesterművének tekintette. Egyszerű sírban temették el a Süleymaniye-mecsettől északnyugatra elterülő kertben.

Ha megcsodáltuk az udvart lépjünk be a mecsetbe. Tartsuk be az előírásokat. Belépés előtt a cipőt le kell venni (odabent többnyire úgyis szőnyeg borítja a padlót). Itt is! A cipőket a bejáratnál lehet hagyni, vigyázva, hogy egyik talpa se forduljon felfelé (az arab világban sértés a talpat személyek felé fordítani). Az imádkozókat a hátuk mögöttük kell megkerülni, nem előttük. Egyébként úgy kell viselkedni, mint egy keresztény templomban (konzervatív öltözködés, halk beszéd.) Hölgyeknek kötelező a kendő, viszont az országban szinte bárhol olcsón kaphatunk.

Ebben a mecsetben Sinan egy nyolcszögletű támaszrendszert alkalmazott, amelyhez nyolc oszlopon raktak le. Az oszlopokon álló íveken nyugszik a hatalmas kupola a 31,25 m2-es átmérőjével, ami nem sokban marad el a híres Hagia Szophia-tól (31,4 m2). A 43,5 méter magasságban "lebegő" kupola nagyon szép tér- és fényhatást nyújt. A nagy kupolát további 18 kis kupola veszi körül. A díszítő részleteknél, különösen az udvar árkádjainak íveinél bőségesen és hatásosan alkalmazták a puha, vörös edirnei homokkövet. A négy, karcsú minaret majdnem 71 méter magasak, amelyek egyben Törökországban a legmagasabbak! A nyolcvan éves Szinán méltán lehetett büszke életművére! Külön érdekessége, hogy a mihráb a mecset minden szögletéből látható. A mihrab alsó részét és a szultáni páholyt (erkélyt) míves izniki csempe burkolja, a mimber (szószék) gyönyörűen faragott márványból készült.

Edirne 1913-as bolgár ostromában a mecset kupolájában a bolgár tüzérség kárt okozott. A kupola rendkívül stabil építményének köszönhetően a mecset csak kismértékű károkat szenvedett a támadásban. Mustafa Kemal pasa elrendelte, hogy ne állítsák helyre, hogy ezzel figyelmeztessék a jövő nemzedékeket. 1982 és 1995 között a 10.000 líráson is rajta volt. 

Érdemes a városra is szánni időt, amivel egy teljes napos program is lehet egyben. Sajnos nekünk nem maradt időnk, de mindenkit bátorítok, hogy szánjon rá egy teljes napot, mert még sok értékes látnivaló van. (ITT több infó). Ilyen a Beyazit Külliyesi (2), ami egy ragyogó fehér épületegyüttes, amelyet 1484-85-ben épített II. Bajazid. Az iszlám világ egyik jótékony alapítása volt, ami mecsetet, kórházat, orvosi iskolát, ingyenkonyhát, gyógyszertárat foglalt magában. Az Üc Serefeli Camii (3) a háromerkélyes dzsámi stilisztikai újítást képvisel a korai oszmán építészetben. Első ízben helyeztek ekkora kupolát téglalap alakú alaprajz fölé és minden erkély külön lépcsőházból közelíthető meg egyazon minareten belül, ami valóságos építészeti csoda. Mellette található a Sokollu Mehmet Pasa Hamami, amely Szinán építette hagyományos fürdő szép kupolával és vakolatdíszekkel. 

Nem messze a mecsetből lemehetünk a bazársorra (arasta), amit Szinán tanítványa, Davut Aga készített és ahol kevéske pénzért szert tehetünk a helyi gyümölcs és/vagy zöldség alakú, színezetű szappanokra. Külön kis válogatások is vannak. Bár inkább jópofák, mint hasznosak a tapasztalataink szerint. Még vehetünk édességeket is: lokum (keleti édesség),badamezmesi (marcipán és a deva-i-misk. Próbáljátok ki!

Szóval Edirne egy kifejezetten nyugis napi program. Megközelíthetősége macerás, de kárpótol, hogy nem sok turistába botlunk.