Urbino történelmi városközpontja - Olaszország
Urbino városa a XV. századi Európa egyik kulturális központjává vált. Virágzása idején a reneszánsz város egész Olaszországból és a környező országokból is vonzotta a művészeket, tudósokat. Több évszázad elteltével is megőrizte ezt a reneszánsz kinézetét és a város jogosan lehet büszke kultúrájára és középkori egyetemére. A híres festő, Raffaello is ebben a városban látta meg a napvilágot. Ha Olaszországban nyaralunk Rimini környékén, érdemes egy napot rászánni Urbinora, végigkaptatni a macskaköves utakon, megnézni Raffaello házát és végül gyönyörködni csodálatos kilátásban az Albornoz erődből.
WHS hivatalos oldala - Urbino történelmi városközpontja
Wikipédia magyar oldala - Urbino
Wikipédia angol oldala - Urbino
Urbino-ról nagyon jól angol nyelvű oldal
Amit még érdemes megnézni:
http://mindenuttjooo.blogspot.com írása Urbinoról
Autóval Budapestről 10,5 óra és kerek 1000km szinte végig autópályán. Olaszországban az autópályán fizetőkapus rendszer van és elég borsos az autópályadíj. További információk ITT, ITT és ITT. Egész Olaszországra díjkalkulátor pedig ITT.
Tömegközlekedéssel a legegyszerűbb és a legköltséghatékonyabb verzió (bár macerásabb, mint a többi világörökségi város a környéken), ha fapadossal elrepülünk Bolognába (továbbra is a Wizz oldala) és onnan pedig átvonatozunk, buszozunk. Információkat ITT keressetek. Ahogy korábbi Modenát bemutató bejegyzésben is írtam érdemes a busradart is megnézni, elvileg időben ugyanannyi, mint vonattal. Infó ITT.
A szerény római Urbinum Mataurense város ("a Mataurus folyó mellett fekvő kisváros") a VI. századi háborúk fontos stratégiai támaszpontjává vált, amelyet 538-ban elfoglalt az osztrogótoktól Belisarius bizánci tábornok. III. (Kis) Pipin 754–56-ban a pápaságnak ajándékozta Urbinót, de az a következő évszázadokban megőrizte függetlenségét. Végül azonban a Montefeltro család vette az irányítást a XIII. században, ami egészen 1508-ig tartott. A Montefeltro család leghíresebb tagja, Federico da Montefeltro Urbino hercegeként 1444 és 1482 között uralkodott, aki még a Mediciek elleni merénylet hátterében is állt (erről ITT olvashattok). Federico átvette a politikai irányítást, és megkezdte az állam átszervezését, amely magában foglalta a város átalakítását is az akkori modern felfogás szerint - legyen kényelmes, hatékony és szép. Az intrikák évszázadában Guidobaldo da Montefeltro urbinói hercegének menekülnie kellett a városból és pápai fennhatóság alá került a város. 1523-ban Pesaro városába költöztették a bíróságot, és Urbino lassú hanyatlásnak indult, amely a XVII. század utolsó évtizedéig folytatódott.
A hercegséget a pápai állam bekebelezte és a hercegi palota gazdag művészeti öröksége elkerült a városból és például ezek képezték a leendő Uffizi Képtár alapjait. Giovanni Francesco Albani Urbino bíborosának pápává választásával (1701 - XI. Kelemen) volt a város utolsó nagy korszaka, különösen a művészet és a kultúra terén, köszönhetően az új pápa és családjának támogatása miatt. Több épület, templom és kolostor jelentős felújítására került sor, mint például a Palazzo Albani, a városháza homlokzatának része, az érseki palota, az Albani kápolna (a Szent Ferenc kolostor belsejében), a Szent József Oratórium, valamint a San Francesco, a San Domenico és a San Francisco templomainak belső szerkezete. A város pompájának ez az új korszaka XI. Kelemen halálával 1721-ben véget is ért és a város elvesztette politikai, vallási központi szerepét, háttérbe szorult. 1789-ben a székesegyház kupolája hatalmas földrengést követően összeomlott és ez a templom teljes felújításához vezetett. 1797 és 1800 között a várost francia csapatok foglalták el, mint Észak- és Közép-Olaszország nagy részét. A megszállás alatt Urbinoból a franciák elrabolták a fontos műalkotásokat, amelyeket Párizsba,a Louvre-ba vagy Milánóba, a Brera múzeumba vitték.
A XIX. században több fontos változás volt a város kinézetében: felépült a Sanzio színház (1845-53), 1868-ban a városfal egy részét elbontották. 1860-ban a várost a piemonti királysághoz csatolták a népszavazás után a széteső pápai államtól. A II. világhaború alatt elkerülte a bombázásokat hercegi palota tetejére festett nagy vörös keresztnek, valamint a németek és a szövetségesek közötti megállapodásnak köszönhetően. Az akkori urbinói galériák és műalkotások felügyelője, a Marche Pasquale Rotondi titokban mintegy 10 000 felbecsülhetetlen értékű művet helyezett el a Sassocorvaro-barlangba. A XX. század második felében széleskörű helyreállítás indult, mivel félő volt, hogy több épület is tönkre megy a föld megsüllyedése és az épületek rossz állapota miatt. Azóta pedig felkerült az UNESCO világörökségi listájára 1998-ban.
A városfalon kívül jópár parkoló áll rendelkezésre (parkolási díjak ITT). A város térképe jól áttekinthető. 
Főbb látnivalók: Szerintem a város megismeréséhez egy nap elég, de ha valaki alapos, akkor több napot is rászánhat.
Dózse palota - Palazzo Ducale (térképen 1-es számmal)
Érdemes a főtérről kezdeni a város felfedézését és ott is a Palazzo Ducale-val ( hivatalos honlap ITT, wikipedia ITT, nyitvatartás keddtől vasárnapig 8.30-19.15, belépőjegy 8€ a palota, 12€ a képtárral együtt). Egy olasz nyelvű összefoglalót olvashattok ITT. Ez egyben palota és a nemzeti képgaléria is. Az építését III. Federico da Montefeltro herceg számára a XV. század közepén kezdte meg a firenzei Maso di Bartolomeo. A sziklára épített palota a dalmát Luciano Laurana és Francesco di Giorgio Martini vezetésével az egyik legszebb itáliai reneszánsz építmény. Az épület a XX.században kormányhivatal is volt, de mostanra múzeumként fogadja a látogatóit. A múzeum honlapján angolul részletesen is megismerhetitek az épület és a képtár történetét, felépítését, illetve a gyűjteményt.
Dóm (térképen 20-as számmal)
Az első székesegyházat itt építették 1021-ben, egy a korábbi város falain kívül található templom helyére. Federico da Montefeltro gróf védnöksége alatt a XV. században újjáépítették, Francesco di Giorgio Martininek tulajdonított terv alapján. Az építkezést csak 1604-ben fejezték be. A furlói kőből készült nyugati frontot Camillo Morigia tervezte és 1782-ben fejezték be. Öt szobor díszíti: a hit, a remény és a szeretet három teológiai erényét képviselik. Az épület bejáratánál Szent Ágoston és Keresztelő Szent János szobrai vannak.
1789. január 12-én egy hatalmas földrengés bedöntötte a kupolát, és szükségessé tette az újjáépítést. A projektet Giuseppe Valadierre bízták, és 1801-re befejezték a jelenlegi neoklasszikus stílusban.
Raffaello háza (térképen 34-es számmal)
A katedrális és a dózse palota után érdemes elindulni az Albornoz-erődhöz és így pont útba fog esni Raffaello háza. Raffaello szülőhelye egy meredek úton található, amely a Piazza della Repubblica és a Piazzale Roma között vezet. A művész ebben a tipikus reneszánsz otthonban született 1483. április 6-án. A fiatal festő itt kapta első festészeti óráit édesapjától, Giovanni Santitól, egy ismert festőtől. Urbino-ban Raffello „megtanulta a zsenialitás isteni arányát, a filozófia és a méltóság értékét, amelyet festőként műveinek adott” (Carlo Bo, 1984).1635-ben az urbinói Muzio Oddi építész helyreállította a házat. Később az 1869-ben alapított Raffaello Akadémia volt a felelős Giovanni Santi műhelyének és az udvar felújításáért az 1950-es években, és azóta számos művészeti alkotással gazdagodott a magán személyek és az állami intézmények nagylelkű együttműködésének köszönhetően. A ma kiállított tárgyak egy része szorosan kapcsolódik Raffaello-hoz. Az egyik szobában megtekinthető a Madonna és a gyermek, amit a fiatal festőnek tulajdonított freskó. A többi helységben Urbino gazdag történetét dokumentálják, vagy közvetlen bizonyítékai annak a mítosznak, amely különböző időpontokban Raffaello alakját kísérte. A főbejárat bal oldalán található Giovanni Santi műhelye, amelyet ma művészeti galériaként használnak. Egyébként 2020-ban volt a híres festő halálának 500. évfordulója (erről egy cikk ITT)
Albornoz erőd (térképen 46-os számmal)
Ezután érdemes felkaptatni a közeli domb tetején található Albornoz erődhöz, mert fantasztikus panorámás kilátás nyílik Urbino óvárosára. Az erőd Albornoz bíborostól kapta a nevét, aki a XIV. század közepén rendelte meg az építkezést. A régi erődöt a felkelők 1571-ben elpusztították, de a következő évben újjáépítették.1975 óta a helyet nyilvános parkként használják.
Emellett még érdemes a városban felkeresni a következőket:
Botanikus kert (térképen 28-as számmal)
Eredetileg tudományos intézményként 1809-ben alapították Giovanni De Brignoli professzor kezdeményezésére. A fő utca bejáratánál látható Quinto Possenti gyönyörű festett folyosója és egy üvegablak, mielőtt megérkeznének a tényleges üvegházakba. De Brignoli 1813-ban építette először neoklasszikus stílusban, majd később 2003-ban restaurálták. A kis Szentlélek-templom lépcsőinél a kerti padló alatt látható számos jég- és esővízgyűjtő pont. A kültéri terület mintegy 2200 négyzetméteren terül el, és három szintre tagozódik. Az üvegházban a Catalogus plantarumban 709 nemzetség, 2731 faj található, amelyek közül 572 őshonos. Bár nem annyira jelentős, mint a nem messze lévő padovai (világörökség), de ha itt járunk érdemes felkeresni.
Sanzio színház (térképen 39-es számmal)
Az urbinói Sanzio színházat 1853-ban Vincenzo Ghinelli építész építtette. aki ráadásul úgy tervezte a környéket és a homlokzat előtti kis félkör alakú teret is, hogy a kocsik könnyedén manőverezhessenek. Ennek a projektnek a megvalósításához lebontották az eredeti felső rámpa néhány épületét, amelyet korábban gabonatárolóként használtak. Az ízlésesen berendezett belső tér három elegáns szinttel rendelkezik. Különösen a boltozat freskója, a gubiói Raffaele Antonioli festménye lenyűgöző. A színházi függönyt a helyi művész, Francesco Serafini Urbino dicsőségét ábrázoló jelenete díszíti. Az előcsarnokban két márvány mellszobor található, az egyik Raffaello Sanzio-t ábrázolja, akinek a színházat ajánlják és Carlo Finelli 1853-as munkája. A másik pedig Giambattista Pericoli szobrászművész alkotása, ami Donato Bramante-t ábrázolja. A közelmúltban végzett restaurálást Giancarlo De Carlo építészre bízták, aki lényeges és fontos változásokat hozott, különösen a belső térben. 1982-ben végül befejeződött a felújítás, és a színházat harminc év inaktivitás után nyitották meg a közönség előtt.
Albani múzeum (térképen 29-es számmal)
Az Egyházmegyei Múzeum hivatalosan 1964-ben nyílt meg. Francesco Albani (1649-1721), nevezetesen XI. Kelemen pápa Urbino szülöttje. A múzeum különféle kegytárgyakat tartalmaz: talpas és ezüst edényeket, liturgikus palástokat, Castel Durante kerámiáját, bútorokat, porcelánt, a XV. századi kóruskönyveket és többek között Girolamo Cialdieri és Claudio Ridolfi festményeit. A múzeumi belépő tartalmazza a székesegyház barlangjának és kriptájának meglátogatását annak négy kápolnájával, valamint a Siralom szobrászati kiállítását. (múzeum hivatalos oldala ITT)
A térképen jelölt összes templom :-)
