Szlovénia megannyi jól ismert természeti szépsége mellett létezik egy túristák által nem túl közismert város: Idrija. Almadénnel (Spanyolország) került fel 2012-ben a világörökségi listára, mint a két legnagyobb higanytermelő város. Idrijában a bányászat mellett betekinthetünk a bányászok mindennapi életében és megismerhetjük egyúttal a csipkeverés művészetét is.

Hasznos linkek:

- http://www.visit-idrija.si/en/

- http://whc.unesco.org/en/list/1313

- http://szlovenia.szallas-utazas-ajanlo.com/idrija-az-oroksegek-varosa/

- https://www.mozgasvilag.hu/turazas/hirek/3-kiveteles-szloven-termeszeti-kincs-az-unesco-listajan

- https://sl.wikipedia.org/wiki/Klav%C5%BEe_(pregrada)

Ljubjanától autóval egy órás útra fekszik az ugyanazon nevű folyó völgyében. A város nagyon sokat tesz azért, hogy ismert legyen és mi is nagyon kellemes emlékekkel jöttünk el. Érdemes egy teljes napot rászánni! Szóval már odafelé is pompás panoráma tárul elénk mielőtt a városba érünk.

Elsőnek a várost érdemes felfedezni, amit gyalog is könnyűszerrel be lehet járni. A városhoz a következő világörökségi helyszínek tartoznak:

• higanybánya - Antonijev rov (Antal átjáró), a régen működő sok higanybánya egyike (1)
• Gewerkenegg kastély (2)
• Bányászházak (16)
• Jašek Frančiške - Francis Shaft (14)
• Kamšt vizi kerék a Rake vízcsatornával (24)
• Magtár (10)

A városon kívül eső helyszínek, ide viszont legalább kerékpár kell (mi autóval mentünk):

• Gorenja Kanomilja – Kanomilja or Ovcjak duzzasztógát (33)
• Vojsko – Idrijca duzzasztógát (30)
• Idrijska Bela – Putrih duzzasztógát (32)
• Idrijska Bela – Belca duzzasztógát (31)

Csatolok egy nem méretarányos térképet (NE induljunk el gyalog a duzzasztógátakhoz!), de tájékozódáshoz tökéletes. Az előző felsoroláshoz zárójelbe beírtam a látnivalók sorszámait.

Érdemes a higanybányánál kezdeni, mivel pár percre parkoló is található. Figyeljünk arra, hogy meghatározott időben kezdődnek a túrák. Ezért mi pont fordítva utolsónak néztük meg. Szerintem nem túl megerőltető a másfél órás időtartamú túra. A sisakos, beöltözött kép kötelező :-)

Anthony's Shaft bemutatja a bányászok kemény napi munkáját, az értékes cinóber érceket, a higanycseppeket és az egyedülálló és rendkívüli földalatti kápolnát. A Szentháromság kápolna a XVIII. század közepén épült a bánya mélyén, melyet a Szentháromság szobor mellett saját védőszentjeik - Szent Achátiusz és Szent Barbara szobraival egészítettek ki. Az 1500-as években nyílt meg Anthony's Shaft, és az egyik legrégebbi, még mindig megőrzött bejárata az európai bányák közül. Ez az idrijai bánya legrégebbi része. Bemutatják a régi munkamódszereket a bányában, a kézi ércbányászatot, a kocsis, a kosaras szállítást. Álthatóak az eredeti eszközök, a régi szerszám-másolatok. A bánya teljes hossza ezen a szinten kb. 300 méter.

Nyitva:

Belépődíj: alap felnőtt 10€ - többi verziót ajánlom az oldalon megnézni

Utána sétáljunk át kényelmesen a Gewerkenegg kastélyba.

Hozzá jó kis brosúrák vannak:

Gewerkenegg kastélyban ( a várat a XVI. század első felében építették fel az idrijai higanybánya adminisztratív épületeként) található meg a városi múzeum, amely bemutatja Idrija higanybányáinak 500 éves múltját és a csipkeverés művészetét (A bátrabbak akár ki is próbálhatják az utóbbit.) Az évszázadok során folyamatosan kibővítették és átalakították a kastélyt. A XVIII. század második felében az udvar homlokzatát freskókkal díszítették, amelyeket most rekonstruáltak (rá is fért, mert nagyon lelakták az épületet. Egy ideig raktárként használták, ahol az udvarán rozsdásodtak a gépek). Szerintem jó kis múzeum. Nem csak emiatt,de megválasztották a legjobb európai technológiai és ipari múzeumnak is. Mielőtt azonban nekivágunk a múzeumnak jelezzük már a jegyvásárlásnál a recepción, hogy szeretnénk megnézni a bányászházakat, a Francis' Shaft-et, és a  Kamšt vizi kereket mert csak idegenvezetővel lehet megnézni a látogatási időn belül is. Itt lehet csak megvenni ezekre a helyszínekre a  jegyeket. Sajnos, nem emlékszem volt-e kedvezmény, ha mindet megvettük, talán minimális. Sajnos városi múzeum jegyre se leltem.

Belépődíj: 5€, diák 3€ Nyitva: naponta 9-18 között

Külön rész foglalkozik a higanybányászattal:

Külön rész pedig a csipkeveréssel:

Mikor végeztünk, akkor már ott várt minket az idegenvezetőnk, aki kb 10-15 perces sétával elkísért minket először a bányászok házába. Az idegenvezetőnk érdekes történetekkel mesélte el a bányászok mindennapi életét. A házak - kivéve a kőalapot, a beépített alagsort, a konyhákat és az előszobákat - fából készültek, amiket vakoltak és fehérre festettek. A tetőt fenyő táblák borítják, helyileg "šinklni" néven. A magasság, a fehér homlokzat és számos kis ablak hatalmasnak láttatja az épületek, de valójában nem az. Akkortájt az volt a cél, hogy a lakásokat a lehető legtöbb ember lakja: így a tulajdonosok mellett legalább egy vagy két albérlő család is lakott akár több tucatnyian is bezsúfolva.

Belépődíj: felnőtt 3€, gyerek-nyugdíjas 2€  nyitva 9-16 között

Utána pedig átmentünk a szomszédos Francis Shaft nevű épületbe, ami nekem egy hatalmas gépház volt. A II. Ferenc császár után elnevezett akna ásatásai 1792-ben kezdődtek, a legintenzívebb higanytermelés idején. A gyűjtemény fő vonzereje a 1893-ben helyreállított gőzzel működő Kley szivattyú, amely Európa valószínűleg a legnagyobb épségben megőrzött gőzgépe

Belépődíj: 3€ gyerek 2 € nyitva: naponta: 9-16.

Végül pedig ismét séta egyenesen a Kamšt vizi kerékhez. Idrija "kamšt" egy 13,6 méter átmérőjű, fából készült vízzel meghajtott kerekes vízszivattyú. Európában a legnagyobb még mindig épségben megőrzött fa vízi kerék. Az Idrijca bal partján álló, hatalmas épületben helyezkedik el. A kereket az Idrijca víze hajtja, amelyet egy 3,5 km hosszú vízcsatornával vezettek a kerékhez. A szivattyúkapacitás percenként 300 liter víz volt, illetve 13 másodpercre volt szükség ahhoz, hogy a kerék egyszer körbe érjen. A megőrzött "kamšt" (német "Wasserkunst" -vízi művészet) 1790-ben(!) épült fel és egészen 1948-ig működött.

Belépődíj: 2€, gyerek:1,30€ nyitva: naponta: 9-16

Utána bevágtuk magunkat a kocsiba, hogy megnézzük a duzzasztógátakat. Elsőnek azért útközben megálltunk a híres-hírhedt Divje Jezerónál, amely a legenda szerint feneketlen. Ezt eddig senki sem bizonyította, bár az ellenkezőjét sem.

Útközben pedig több helyen is meg kell állni, mert annyira csodálatos a helyszín: a sziklák közt kanyargó folyó és a fölötte lévő kötélhidak.

GPS-t használva jutottunk el az első gátig. Elsőnek a Brusove duzzasztógátat kerestük fel. (Brusove klavže - 45°58′12.7″N 13°56′52.17″E). Készüljünk fel, mert a földút végig kifejezetten vadregényes és autóval izgalmas is (illetve bizonyos időben be sem lehet hajtani). Az egyik oldalon kőfal, míg a másikon szakadék nagy gödrökkel. Végig imádkoztunk, hogy ne jöjjön szembe forgalom. Viszont megéri.

Majd tovább a második gátig hasonló vagy rosszabb körülmények között (Putrih) (Putrihove klavže - (45°58′31.79″N, 13°55′39.10″E). Mindkettőt 1767 és 1769 között építették. Az igazán bátraknak ajánlom megkeresni a másik kettő duzzasztógátat is!

Többre nem volt idő és hazafelé vettük az irányt és közben megbeszéltük, hogy Idrija igenis jó hely sokféle látnivalóval emészthető módon, pedig úgy indultunk el, hogy: "oohhhh, csak higanybánya és társai!"