A würzburgi érseki rezidencia a kastélykertekkel - Németország
A XVIII. századi barokk ( az egyik legnagyobb és legszebb Németországban) palotában található a világ legnagyobb egybefüggő mennyezeti freskója, amely Tiepolo mester alkotása (a híres vatikáni Sixtus kápolnát is megelőzve). A püspöki palota 1981 óta része a világörökségi listának, pompás kertjeivel együtt.
UNESCO hivatalos oldal - Würzburg Rezidenz
Wikipedia - Würzburgi püspöki palota
mindenuttjooo.blogspot - sok-sok kép és jó írás
https://mienkavilag.hu/wurzburg-8-legjobb-latnivaloja/
Hivatalos oldal - residenz-wuerzburg
Würzburg Bajorország nyugati határán található nagyjából Nürnberg és Frankfurt között félúton. Ha autóval érkezünk elég sok parkolóhely van, viszont szinte mind fizetős. Mi a legegyszerűbb módját választottuk, mert közvetlenül a rezidenz előtti nagy parkolóban álltunk le, de még így is várnunk kellett, mert teljesen tele volt. Ami igaz volt Bayreuth-ra, az ugyanúgy megáll Würzburg esetében is. Nürnbergbe fapadossal nagyon olcsón lehet elrepülni! Egy óra vonatozással Nürnbergből el lehet ide jönni vonattal (Deutsche Bahn oldala ITT). Tökéletes hosszú hétvégés választás!
Magát a várost először 704. május 1-jén említik. 1156-ban itt tartották I. Frigyes német-római császár és Burgundiai Beatrix menyegzőjét. 1402-ben alapították a Würzburgi egyetemet. 1525-ben a német parasztháborúban sikertelenül ostromolták Würzburgot. 1626-tól négy éven át tartottak a boszorkányüldözések. Ebben az időben Philipp Adolf von Ehrenberg volt a hercegpüspök, aki lelkes támogatója volt ezeknek a kivégzéseknek. Közel 900 embert végeztek ki ilyen módon. 1631-ben II.Gusztáv Adolf svéd király elfoglalta Würzburgot. 1803-ban a város a Bajor Választófejedelemséghez került, így 1806-tól a Bajor Királyság része lett. 1806 szeptemberében az újonnan kreált napóleoni állam, a Würzburgi Nagyhercegség fővárosa lett. 1814-től a Bajor Királysághoz csapták, ettől kezdve napjainkig Bajorország része maradt. 1817-ben Alsó-Majna körzet székhelye lett. 1895-ben Wilhelm Conrad Röntgen itt fedezte fel a róla elnevezett Röntgen-sugarat. Több információ a városról ITT.
A palota építése 1720-ban kezdődött és 1744-re elkészült az épület magja. A megbízást az akkor még igencsak fiatal és ismeretlen mérnök Balthazar Neumann kapta meg. A belső építészet befejezése 60 évig tartott és 1780-ra lett teljes. Johann Philipp Franz von Schönborn würzburgi püspöknek mélyen a zsebébe kellett nyúlnia, mivel az építkezés költségei 1,5 millió forintba kerültek. Viszonyításképpen: egy napszámos heti bére 1 forint volt. Az épület mesterien ötvözi nemcsak a különböző német barokk stílusokat, hanem a francia kastély építészetét és a bécsi császári barokk stílusát. Az építkezés egységes tervek szerint valósult meg – ami nagyon ritka egy ilyen nagy épületegyüttesnél. A szintézis Balthasar Neumann érdeme – ő volt az, aki az építőmesterek javaslatait egységbe foglalta. A Würzburgi kastély korának egyik legszebbje, amelyen három generáció műveszei dolgoztak. A belsőépítészet egyik legkiemelkedőbb részét a velencei Giovanni Battista Tiepolo készítette, a mennyezeti freskókkal a császári teremben és a lépcsők fölött, 1751 és 1753 között, amely a világon legnagyobb egybefüggő freskója. 1945. március 16.-án, csak néhány héttel a második világháború vége előtt, egy légitámadás elpusztította a Würzburg óvárosának 90% -át. A Residenz majdnem teljesen kiégett. A padlásról a tűz elterjedt a fából készült mennyezeten. Szinte csak a központi része menekült meg a lépcsőkkel, fehér teremmel. Mivel a tetőzet elpusztult így a következőkben az esők okozták a legnagyobb gondot, ami tovább rontotta az épület, a freskók és a belső terek helyzetét. Azóta sikerült szinte teljesen felújítani a Residenz-t és mivel a bútorokat máshol tárolták, azok megmenekültek a pusztulástól és visszakerültek az eredeti helyükre.
Nyitva: áprilistól októberig 9.00 -18.00 között, novembertől márciusig 10.00-16.30-ig
Belépődíj: 7,5€
Német nyelvű túravezetés 20-30 percenként (téli-nyári nyitvatartástól függően), míg angol nyelvű naponta kétszer.
Fontosabb szabályok: fotózni, filmezni az épületben nem szabad, nagyobb táskát nem lehet bevinni (35 x 30 x 12), ruhatárban kell hagyni, nagyobb babakocsit sem lehet bevinni, de ingyenes biztosítanak másikat. Infók: ITT
Röviden járjuk be a palotát ( a képeket a hivatalos oldalról vettem, mivel mint korábban írtam nem lehet fotózni):
A jegypénztárakból először az előcsarnokba (Vestibule) jutunk. Jellemzője, hogy nagy kontraszt van a belmagasságban a fellette lévő fehér teremmel ellentétben, mert jóval alacsonyabb. Viszont figyelemreméltó a nagy tér, amit oszlopok nélkül értek el. A később hozzáadott neoklasszicista díszítés azonban jelentősen lecsökkenti az előcsarnok térbeli hatását. A stukkókat Ludovico Bossi készítette 1765-66-ban, az olajfestményeket Franz Anton Ermeltraut (Herkules) illetve Minerva és Bellona márványszobrokat a déli falon Johann Peter Wagner (1779). Eredetileg az előcsarnok sokkal világosabb volt, amikor még megvolt kertekhez kapcsolódó kovácsolt vas kapu és az 1749/50-ben épített ablak. 1964-65-ben az előcsarnok és a lépcső között oszlopokat strukturális okokból masszív oszlopokra cserélték le.
Mielőtt felmegyünk a lépcsősoron, még csodáljuk meg a kerti termet (Garden Hall). A szoba színei könnyűek és hűvösek. 1749-ben Antonio Bossi által készített, fehér alapon világoskék motívumokkal díszített stukkók, melyekbe csillogó tükördarabokat raktak, szintén rendkívül kecsesek. Csak a 1700-as években Johann Zick által készített mennyezeti festmény mutatja be a szoba ünnepélyességét. A festmények "Az istenek ünnepét" és "Dianát" ábrázolják, illetve puttókkal is találkozhatunk. Építészetileg érdekesség, hogy Neumann, olyan technikát választott, amelyet jellemzően egyházi építészetben alkalmaznak.
Innen a jutunk a lépcsőházba (Staircase), amely gigantikus méretei folytán csak a Casertai királyi palotához hasonlítható (ami ugyancsak világörökségi listán van), amellyel szerkezetében is rokonságot mutat. A középkori kastélyok kanyargós lépcsőitől és a reneszánsz paloták bonyolultabb, de mégis térben korlátozott lépcsőitől eltérően a barokk korszak lépcsőháza egyre inkább nagyszerű pompás fogadószobává vált. A nem alátámasztott 18X23 méter felületű boltozat 23 méteres magasságban lévő mestermű. A velencei Giovanni Battista Tiepolo, csak ezért érkezett ide, hogy elkészítse remekművét. Nagy művészi érzékenységgel ábrázolta az amerikai, az ázsiai és afrikai kontinensek egzotikus, varázslatos világait, melyeket női alakok jelképeznek. A 600 m2-es kép közepén pedig ókori istenek laknak.
A déli oldalon császári termek (Southern Imperial Apartments) fényűzően berendezett szobák voltak, amelyeket a császár és más magas rangú vendégek alkalmanként látogattak. Würzburgban ezek az apartmanok különösen fontosak voltak, mivel császárok rendszeresen tartózkodtak ebben a püspöki városban a Frankfurt am Main-i utazáskor a koronázási ünnepségig. Az 1740 és 1745 között (Friedrich Carl von Schönborn hercegi püspök Friedrich Carl von Schönborn idejében) befejezett tükörszoba falburkolatát és az értékes belső teret teljesen elpusztították az 1945-ös bombázások. Georg Dehn (1870-73) számos fényképet és akvarellet készített, 1979-től 1987-ig újra felépítették az egész szobaburkolatot a régi technikák segítségével.
Az emlékszobában (Memorial room) teljes képet kapunk arról, amikor 1945. március 16-án Würzburg és a Residenz katasztrófát szenvedett. Az angol királyi légierő robbanó és gyújtóbombákkal végrehajtott légi támadásában mintegy 5000 ember halt meg. Az óváros szinte teljesen megsemmisült. A városban szinte minden tető és ház kiégett a Rezidenz-cel együtt. A pokolt viszonylag sértetlenül csak a boltíves szobák, köztük a nagy csarnokok a központi blokkban élték túl. Ez a pici kiállításnak az a célja, hogy megmutassa a pusztítást. Teljes mértékben a képek erejére támaszkodik, kevés szöveggel, de a romos város felejthetetlen jeleneteivel és az felégetett Rezidenz-el. Az amerikai művészeti védelmi tisztviselő John Davis Skilton hadnagy 1945 június 18-án érkezett Würzburgba, csak három hónappal a pusztító bombázás után. Mint művészettörténész és a washingtoni Nemzeti Művészeti Galéria munkatársa, Skilton tisztában volt a csodálatos hercegi püspöki rezidenz és az egyedülálló belső terének fontosságával, és azonnal lépéseket tett, annak megmentése érdekében. A sérült épületet ideiglenesen lefedték, így megőrizte Tiepolo freskóit, Antonio Bossi és Balthasar Neumann lépcsőházának stukkó munkáit.
1806 és 1814 között élte Würzburg "toszkán időszakát", amikor a toszkánai III. Ferdinánd nagyherceg irányította, miután kiutasították Firenzéből. Erről az időszakról emlékeznek meg a toszkán szobák (Tuscany Rooms). 1945-ben a toszkán szobák teljesen kiégtek. Jópár bútor azonban túlélte a háborút, bár nem túl jó állapotban. Azóta viszont helyreállították őket. A termekben láthatjuk a mostani állapotot és a pusztítás mértékét is. Ezen kívül megmaradt egy 200 éves ritkaság is, ami egy gyermekek számára készített körhinta.
Visszatérve az épület közepébe fedezzük fel az északi szárnyat (Northern Imperial Apartments). Mivel ugyancsak Friedrich Carl von Schönborn idejében készült el ez a szárny, de csak pár évvel később 1743-ban kezdtél el, mint a többi részt. Azonban igencsak igyekezniük kellett, mert 1745-ben I. Ferenc császár (aki nem mellesleg Mária Terézia férje volt - élete ITT) megszállt pár éjszakára, amikor a frankfurti választásra ment. Az északi szárny első négy szobája végső kinézetét csak később nyerte el, amikor a díszítések lényegesen gazdagodtak, különösen a falakon készült stukkók aranyozásával érték el (Carl Philipp von Greiffenclau püspöksége alatt (1749- 1754). Amikor a szobákat 1945 után helyreállították, a mennyezeti stukkókat teljesen újra kellett felépíteni, míg a fennmaradó stukkó dekoráció többsége eredeti, mint például az ajtók fölötti festmények.
A képtárban az olasz művészek előtt tisztelegnek számos képpel Tiepolo korából. (State Gallery)
Miközben az Ingelheim szobákat (Ingelheim Rooms) Anselm Franz von Ingelheim püspökről nevezték el (1746-1749 között élt itt). Addig a jelenlegi díszítés és bútorozás 1776-1778-ból származik, amikor Adam Friedrich von Seinsheim volt a püspök. A stukkók itt is eredetileg Bossi munkája, míg a bútorok Peter Wagner nevéhez fűződnek. A háborús károk után rekonstruált Ingelheim szobák a korai neoklasszicizmus egyik legfontosabb művei Németországban.
A herceg terem (Princes' Hall) építése 1772-ben fejeződött be és az első tisztán korai neoklasszikus terem lett. Az 1945-ben súlyosan sérült csarnok helyreállítása csak 1978-ban fejeződött be. Az ugyancsak Bossi stukkóival díszített terem étkezőnek, játékszobának vagy koncertteremnek használták és nevét az itt található hét püspök portréiról kapta.
Sétánk végén menjünk el a templomba (Court church), amit ha az épülettel szemben állunk jobbra találunk meg. Bár az 1743-ban felszentelt udvari templom kicsi, Németország egyik legtökéletesebben, legszebben díszített temploma. A csodálatos dekorációk egy részét pont az építész Neumann (aki tökéletesen tervezte meg az ívelt falakat és a három kupolát) riválisa Lucas von Hildebrandt tervezte meg és készítette és 1735 és 1743 között. A legtöbb díszítést Würzburg udvari művészek készítették: Rudolph Byss és tanítványai festették a mennyezeti freskókat (a háború után újjáépítették), Antonio Bossi a stukkókat és stukkó figurákat, Johann Wolfgang van der Auwerát pedig St. Kilian és Burkard márvány szobrait készítették. A kétoldalas oltárképek: „Az angyalok bukása” és „A mennybemenetel” Giovanni Battista Tiepolo 1752-ből származó művei.
A kertek kialakítása Adam Friedrich von Seinsheim (1755-1779) püspöksége alatt fejeződött be. Johann Prokop Mayer (1735-1804) cseh születésű kertész segített a projekt megvalósításában. Járjuk be az egész kertet és a szökőkútnál megpihenhetünk. Érdekesség, hogy több mint 70 000 nyári virágot, köztük ritka fajokat termesztenek a rezidencia saját üvegházaiban, amiket májustól ültetnek ki a szabadba.
Érdemes elsétálni és felfedezni a régi óvárost és a régi Majna-hidat.
Nem kicsit szuszogós felmászni a Marienberg erődhöz, de szép rálátás van az egész óvárosra. Eredetileg az először ide felépített vár egy pici erődítmény volt, amit a frank-thüringiai hercegek épített, amiben egy pici templom is megtalálható. 1200-tól szokatlanul nagy várat építettek, melyet a középkorban kiegészítettek reneszánsz stílusban. 1631-ben a svédek megostromolták a várat. Ezután masszív bástyákat is építettek hozzá a várhoz. 1945-ben a vár csaknem teljesen kiégett; rekonstrukcióját 1990-ben fejezték be, amelyben jelenjeg múzeum működik.
Ezen az oldalon találtam ezeket képeket, amik nagyon megtetszettek: ITT
Összességében elmondható, hogy érdemes Würzburgra rászánni akár több napot.
