Evora történelmi központja - Portugália
A portugál királyok kedvenc lakhelye a római korban és a középkorban is meghatározó jelentőségű város volt. Évorában megtalálhatjuk háborítatlanul az évszázadok történelmi emlékeit, amellyel 1986-ban felkerült a világörökségi listára. A középkori fallal körülvett múzeumvárosban egyedülállóak a XVI-XVIII. századi fehérre meszelt házak, amiket kovácsoltvas erkélyek és tipikus portugál azulejo csempék díszítenek, amely műemlékek komoly hatást gyakoroltak a későbbi portugál építészetre Brazíliában.
Wikipedia magyar oldala - Evora
http://www.evora-portugal.com/index.html
Wikipedia angol oldala - Evora
http://www.visitevora.net/en/evora-museums/
Évora autóval és vonattal is nagyjából hasonló idő alatt érhető el. Mi egy naposra terveztük, de ha kényelmesen akarjuk végignézni a várost, akkor érdemes egy éjszakát ott tölteni. Több idő viszont nem szükséges. A vonat a Sete Rios állomásról indul. Legegyszerűbb módja Sete Rios-hoz jutni, ha kék metróval elmegyünk a Jardim Zoológico állomásig és onnan kisebb sétával már ott is vagyunk. Naponta általában 4 vonat megy oda-vissza, majdnem másfél órát tesz ki a menetidő (1:21h). A menetjegy alapjáraton 12,4€, de ha időben foglalunk és retúr jegyet veszünk akkor lehet rajta faragni, tehát érdemes előre leszervezni. Több infó, menetrend, jegy: ITT.
A csinos kis azulejokkal díszített vasútállomásról busszal el lehet jutni a városközpontba. A sofőr nagyon segítőkész volt, megkérdezte visszafelé melyik vonattal megyünk és mikorra legyünk a buszmegállóban. A jegyet tartsuk meg, mert visszafelé is jó. Tehát érdemes, mert megspórolhatunk egy jó kis túrát is, amúgy is lesz benne részünk. Szóval a busz a főtéren rak le az árkádok alatt és így tettünk meg egy szép nagy kört. Ennek megfelelően is jártuk be a várost és így is mutatom be.
715-ben a várost meghódította a mórok Tariq ibn-Ziyad vezetésével, aki Yaburah يابرة--nak nevezte el. A mór uralom idején (715-1165) a város lassan elkezdett fellendülni, és egy erődökkel és egy mecsettel rendelkező mezőgazdasági központtá fejlődött. Ebből az időből több feljegyzés is fennmaradt beleértve a költő Abd al-Majid ibn Abdun Al-Yaburi írását is. Évora-t 1165 szeptemberében Gerald, a Rettenthetetlen vagy Félelemnélküli (Geraldo Sem Pavor, tehát nem csak Skóciában voltak ilyen hősök) meglepő támadásával elfoglalták a mórokból. A város 1166-ban I. Hódító Alfonz portugál király uralkodása alá került. Az első és a második királyi dinasztiák udvartartása hosszú ideig lakott itt, miközben palotákat, műemlékeket és vallási épületeket építettek. Évora számos királyi esküvõ helyszínéül szolgált és számos fontos döntés született itt. Különösen virágzó időszak volt az Avis-dinasztia ideje (1385-1580), különösen I. Mánuel és III. János uralkodása alatt, mikor Évora a bölcsészettudományok egyik legfőbb központjává vált (André de Resende - a katedrálisban temették el) illetve olyan művészek fordultak itt meg, mint például a szobrász Nicolau Chanterene; a festők közül Cristóvão de Figueiredo és Gregório Lopes; a zeneszerzők közül Manuel Cardoso és Duarte Lobo; a krónikás Duarte Galvão; és a portugál dráma atyja, Gil Vicente.
Ebben az időszakban Évorában rengeteg rabszolga is volt, mondhatni a portugál rabszolgatartás egyik fellegváraként híresült el. Nicolas Clenard, a flamand oktató a portugál udvarban 1535-ben kijelentette: "Évora olyan volt, mintha a pokol egyik városába vittek volna el: mindenütt csak feketékkel találkoztam." Az egyetemet a jezsuiták alapították 1559-ben, és olyan nagy európai mesterek tanítottak, mint a flamand humanisták Nicolaus Clenardus (Nicolaas Cleynaerts) (1493-1542), Johannes Vasaeus (Jan Was) (1511-1561) és a teológus, Luis de Molina. A XVI. századtól kezdve a város Európa egyik szellemi és vallásos megvilágosodás központja volt. Viszont Pombal márki az egyetemet 1759-ben végül bezárta és ezzel Évora hanyatlásnak indult. Az egyetemet csak 1973-ban nyitották meg újra. 1808. július 29-én a Louis-Henri Loison vezette francia seregek betörtek a városba és a gyengén felszerelt portugál-spanyol haderőt, akiket fegyveres paraszt milíciák segítettek szinte megsemmisítették. A franciák a 290 fős veszteség mellett mintegy 8000 főt öltek meg, aztán szétrabolták a várost. A trónviszályok alatt I.Mihály Evorába menekült, ahol 1834. május 26-án lemondott a trónról, aki Zita osztrák császárné, magyar királyné anyai nagyapja. Ezután szinte fontosabb események nélkül teltek az évtizedek és Evora teljesen elvesztette státuszát.
A város központjában, a Praça do Geraldo-n találjuk az információs központot, ahol a kis térképünket is felmarkolhatjuk. A teret a portugál Rettenthetetlenről nevezték el. A szép barokk stílusú kútnak 8 szökőkútja van, ami a körülvevő főutcákat jelképezi. A tetején lévő korona története a népi mese szerint az, hogy III. Fülöp 1619-ben úgy gondolta, hogy a szökőkút méltó ahhoz, hogy megkoronázzák. A tér hátsó részét pedig a Szent Antal templom uralja, amit 1557-ben kezdtek építeni (fekete 11-es). Az árkádok alatt számos bolt vonzza portékájával a turistákat. Érdemes megkóstolni a város legjobb süteményeit a Café Arcadában.
Innen átsétáltunk a városháza földszintjén lévő római fürdő romjait megnézni (piros hetes) és kis pihenőt tartani. A téren lévő templomra érdemes pár percet rászánni a hatalmas azulejo-it megcsodálni.
Tovább sétáltunk a CEA mellett (fekete hatos). A 2004-ben megnyitott múzeum Evora vízellátásának történetét mutatja be az épületben, ahol 3 elektromos szivattyú is van. Belépődíj nincs, nyitva 10.00-12.30 / 14.00-17.30. Mi végül kihagytuk és inkább a Cadaval kastélyt és a Loios templomot választottuk (fekete négyes). Belépődíj a két helyre: 7€. Nyitva: 10.00-18.00 (hétfőn zárva). Ez Evora legszebb temploma, ami egy magántulajdon része, amit a család panteonként használt az évszázadok során. A hatalmas kék-fehér 1771-ből származó csempék egyedülállóak (amelyek Brindisi Szent Lőrinc Jusztiniánusz életét ábrázolják) a manuelista bejárattal együtt. A múzeumban pedig kis, színes családi gyűjteményt láthatunk.
Vele szemben látható a régi római kori templom (portugál: Templo romano de Évora), amelyet sokan helytelenül Diana templomaként említenek. Az I. századból származó (egy-két helyen II. vagy III. századra datálják) templomot Augustus császárnak szentelték. A középkorban erődnek használták, míg 1870-ig mészárszékként üzemelt és így túlélte a lerombolását. Évora leghíresebb látványossága 14 db 7,68 méteres gránit korinthoszi oszlopokból áll, amelyeket Estremozból hoztak.
Mellette található Forum Eugenio de Almeida múzeum (fekete kettes). Nyitva:10.00-18.00 (Októbertől-Áprilisig), 10.00-19.00 (Májustól-Szeptemberig) (hétfőnként zárva) Belépődíj: 4 €. Az épület korábban a város Inkvizíciós palotája volt, ahol most 2013 óta a kortárs művészet fotó-, festmény-, szobrászati- és installációs kiállításai láthatóak. Valahogy ez sem vonzott minket, így a Városi Múzeumot (Museo de Évora) választottuk (fekete egyes). Nyitva: 10.00-18.00 (szerdától vasárnapig), 14.00-18.00 (keddenként) (hétfőn zárva). Belépődíj 1,5€. A több mint 100 éves épületben található gyűjteményt Dr. Augusto Filipe Simões kezdte gyűjteni az 1870-es években. A gyűjteményben 20.000 tárgy található, többek között festmények, középkori sírok, római kori szobrok.
Közvetlenül a múzeum mellett található a város katedrálisa (Cathedral - piros kettes) a Museu de Arte Sacra de Sé (fekete 10-es) múzeummal együtt. Wikipédia info: ITT. Az első igen szerény méretű épület 1184 és 1204 között épült, miután a terület átkerült a mór fennhatóság alól. Ezt az épületet 1280 és 1340 bővítették ki jelentősen korai gótikus stílusban. Az évszázadok során különböző stílusban építettek hozzá épületrészeket, mint például a XIV. században a kerengőt gótikus stílusban, Esporão kápolnát manuelista stílusban a XVI. század elején és a XVIII. századi barokk stílusú főoltárt. A homlokzat gránitból rakott román-gótikus stílusú a XII. századból. A főbejáratnál az apostolok mellett jutunk be román stílusú templombelsőbe, amely a 70 méter hosszú hármas hajójával Portugália legtágasabb belső terével dicsekedhet. 4 fő része van a templomnak, ahová egyben vagy külön is vehetünk jegyet. Nagyjából ilyen sorrendben is érdemes megnézni. Először felmenni a tetőre, majd megnézni a gótikus stílusú kerengőt, majd a templombelsőt és végül innen át is lehet menni a múzeumba, ahol több évszázad kegytárgyait ismerhetjük meg, ami korábban a város zeneiskolájaként is funkcionált.
Kb negyed órás kis sétával eljuthatunk a kecses, elegáns kerengővel rendelkező Universidade de Évorához (piros ötös) azaz a jezsuita egyetemhez. A kerengőből nyíló előadótermek ajtaját a tantárgyakat megjelenítő azulejok ékesítik. Az egyetemet a XVI. században Kardinális Henrik alapította két évtizeddel a coimbra-i egyetem alapítása után. Szinte minden tudományt el lehetett sajátítani, kivéve az orvostudományt, polgári jogot és kánoni jogot. Miután Pombál márki 1759-ben kitiltotta a jezsuitákat Portugáliából, így az egyetem is bezárta kapuit egészen 1973-ig(!). Az egyetem múzeuma látogatható hétfőtől szombatig 9.00-20.00-ig 3€ ellenében. Több infó az épületről ITT.
A következő helyszín ahova mentünk a Capela dos Ossos, de előtte útba ejtettük a Largo da Porta de Moura-t (piros hatos) azaz a mór kaput, amit egy szökőkút jelképez. A Mór kapu tér a katedrális délkeleti részén áll. Ez volt az eredeti bejárat a városba. A tér közepén furcsa kinézetű, gömbölyű 1556-ban emelt reneszánsz szökőkút található. A tér körül elegáns kúriák közül a Casa Cordovil manuelista stílusban épült.
Sajnos nekünk is rohanni kellett, de ne hagyjátok ki a reneszánsz stílusú Igreja de Graca (piros nyolcas) templomot. Largo de San Francisco templom oldalában található a Capela dos Ossos (piros kilences) azaz a csontkápolna. Az emeleten egy szerény kiállítás van vallási relikviákból, szobrokból. Igazán borzongató és felkavaró a kicsiny épületrészben összezsúfolt 5000 elhunyt csontjai. Eleve morbid jelmondat fogadja a bejáraton az ide idelátogatókat:"Nós ossos qui estamos, pelos vossos esperamos" azaz "A csontjaink a tietekre várnak." Emellett több hátborzongató dolog is van, úgy mint az a két mumifikálódott emberi test, ami egy felnőtté és egy gyermeké, aminek a története szerint az apa és a fia pokollá tették a haldokló asszony életét, aki megátkozta őket a halálos ágyán, hogy húsuk soha ne száradjon le a csontjukról. A kápolna bejáratánál egy a XIX. században felakasztott házasságtörő asszony levágott hajfonatai ötlenek a belépő szemébe.
Utolsó levezetésként fújva egyet a csontkápolna után Évora közparkjába, a Jardim Público-ba mentünk, ahol Palácio de Manuel is található. Az 1755-ös nagy földrengésben az épület nagy része megsemmisült. A hosszú Hölgyek galériájában kiállításokat szoktak rendezni.
Ha csak a középkori emlékekre vagyunk kiváncsiak, ahhoz egy jó kis prospektust találhatunk, amit csatolok is nektek.
Összeségében Évora nem egy szokványos és ebből fakadóan nem is egy közismert turistacélpont. Ha szeretnénk kiszakadni a szokásos turistacélpontokból, akkor keressük fel ezt a várost, mert több értéket ad.
